Hannah 7. rész /1

Két hét… végtelen hosszúnak tűnik, ha bent fekszel egy kórházban egyedül. Persze mindennap jött valaki meglátogatni, de nem telt el úgy nap, hogy nem voltam órákig egyedül. Infúzió volt a karomba kötve mivel nyelni sem tudtam rendesen. Ez még rosszabb, mint amiért először bekerültem ide. Még mindig emlékszem minden egyes szörnyű pillanatára…
... Egy hideg februári napon történt minden. Éppen edzésen voltam és szorgalmasan gyakoroltam a felemás korláton. Az ablakon át láttam, hogy esik a hó. Bosszankodtam, hogy megint későn fogok haza érni. Bár örültem is, mert legalább holnap már szombat van és tudok Wandáékkal hógolyózni. Azután meg beülhetnénk valahova, ihatnánk egy forró csokit, de Lucy biztos valami diétás italt választana. Közben kibeszélhetnénk mindenkit és pletyizhetnénk. Gondolataimat csak a hirtelen zaj zavarta meg. "-Kicsik..." vontam le a következtetést, ennyire örülnek, hogy játszhatnak. Ekkor Lilyt hallom, hogy felkiált: "-Fogócskázzunk! " A többiek visongva elkezdtek rohangálni. "Hú, most jön a legnehezebb rész a gyakorlatomban, most beleadok mindent!". Épp átlendülni készültem a nagy korlátról a kicsire, mikor megláttam egy árnyat alattam. Hirtelen felordítottam, hogy " -Vigyázz! ", de már túl késő volt. Kiestem a ritmusról és zuhantam lefelé. A torkom iszonyatosan fájt és arra koncentráltam, hogy úgy essek, hogy ne legyen nagyon nagy baj. Mikor a földre estem, csak egy nagy huppanást lehetett hallani. A kislány felsikoltott, szerencsére nem rá estem. Sokkoló volt. Elvesztettem az eszméletem és már csak akkor ébredtem fel, amikor a kórházban feküdtem. Körülöttem álltak a szüleim és Szandra, az edzőm. Mikor felébredtem anyu felsikoltott, hogy " - Ébren van!" . Az orvosok rögtön bejöttek és tolták ki az ágyamat a kivizsgáló terembe. " - Hol vagyok? " csak ennyit akartam mondani, de nem ment. Egy felirat suhant el mellettem: Intenzív osztály. Nagyon megijedtem. Ekkor befordultunk a nagy kétszárnyú ajtón, ahol már várt a főorvos. Kérdezgetett tőlem mindenfélét: hogy vagyok, fáj-e valamim. Hiába próbáltam válaszolni egy hang se jött ki a torkomon. Kétségbe esésemben eleredtek a könnyeim. Mikor a doktor látta legördülni az arcomon, megnyugtatott, hogy mindez a sokk hatása miatt van. Elhittem minden egyes szavát, végtére is másban nem bízhattam. Elvégezte a kivizsgálásokat és visszatolt a kórterembe, majd beszélt anyával. A beszélgetés közepette anya hírtelen megfordult. Rám nézett és láttam a kétségbeesett arcát és a könnyes szemét. Tudtam, valami nincs rendben. Végig néztem magamon: a fejem be volt kötözve és nyakmerevítőben feküdtem… Talán nem épülök fel? És örökre tolókocsiba kényszerülök? A választ nem tudhattam. Az orvos elment, anya odajött hozzám és leült az ágyam szélére. –Hannah - alig tudott megszólalni- szóval most beszéltem Dr. Borddal és egy rossz hírt hozott. Az, hogy nem tudsz beszélni nem a sokkos állapotod miatt van, hanem, hogy… hogy elszakadtak a hangszálaid. Nem fogsz tudni beszélni amíg, nem találnak erre valami gyógymódot. Sajnálom kicsim… - fejezte be könnyek között. Az ölébe fúrtam a fejem és zokogtam. A torkomban égető fájdalmat éreztem. Mindig is hallgatag voltam, de most megbántam, hogy eddig keveset beszéltem. Végig pörgött az agyamon mit is hagytam ki. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy elaludtam, és álmodom…

Hannah 6. rész

Mi csak értetlenkedve néztünk. Nem értettük mit akar egy filmrendező tőlünk. De nem sokára mindent megtudtunk.
- Fiatal tehetségeket keresek a filmjeimhez - kezdte Joanh - minden olyan helyre ellátogatok ahol akár egyre is rábukkanhatok. És most találtam egyből kettőt is. Lucy és David legyetek üdvözölve, mint az új filmem két főszereplője. Most még nagyobb csodálkozás ült ki az arcunkra.
- Csípjetek meg, mert álmodom! - visított fel Lucy. Ehelyett Oliver odalépett hozzá és szájon csókolta. - Ügyes vagy szívem. - súgta oda neki. Ezen mindenki mosolygott. Ekkor felhívott anyukám. Megkértem Wandát, hogy beszéljen helyettem.
- Jó napot Mrs. Sheralld, Wanda vagyok. Igen én segítek neki beszélni. Ó de hát ez csodás, mindenképp megmondom neki. - ezzel lerakta a telefont. Kérdően néztünk rá. Wanda még egy kicsit húzta az időt aztán pedig hirtelen kinyögte:
-Hannah újra lesz hangod! - mindenki felsikított örömében. Én meg csak mosolyogtam, mert nem tudtam mást, de nem baj, gondoltam, nemsokára én is együtt örülhetek a többiekkel.
- Anyukád azt mondta, hogy holnap be kell menned a kórházba, de két hét múlva már ki is jöhetsz.
- Ne aggódj, majd mindennap meglátogat valaki. Ugye srácok? - mondta Lucy. Mindenki helyeselt.
- Köszönöm. - mutogattam és örültem, hogy két hét múlva ezt már szavakkal is el tudom mondani.

Hannah 5. rész

Pár héttel később...
Boldog vagyok. Janice belépett a legjobb barátaim körébe hála a múltkori akciójának köszönhetően. Rengeteg időt töltök el Daviddel és sokat hülyülünk együtt. Ma van a suli nagy dráma napja, és egész nap a színjátszó körösök előadásait nézzük. Lucy a főszereplő és nagyon izgul szegény. David is játszik benne, bár nem főszereplő, akkor is jó színész.

Itt ülök az első sorban Wandával a suli előadótermében. Nagy a hangzavar. Mindenki kíváncsi az előadásra. Ekkor lekapcsolják a villanyt, mindenki elhallgat. Felzendül az az ismerős zene, amit oly sokszor hallottam a próbákon. A függöny elhúzódott és kilépett mögüle Lucy. Gyönyörű szép volt. Nem értem miért nyavalygott minden ruhapróbán, amire elkísértem. Hosszú lila ruha volt rajta, pont, mint egy hercegnőn. Elkezdett beszélni Tiffany -val aki a cselédet játszotta. Ekkor belépett az ajtón Lucy fő tanácsadója, David. Nagyon jól nézett, ki és helyes volt. Látszott rajta, hogy izgult, de azért nem hibázott el semmit.

Mindenkinek nagyon tetszett az előadás sorra mentünk gratulálni. Lucy-hez alig fértem oda úgyhogy Davidhez mentem először. Mikor odaértem hozzá egy puszit nyomtam az arcára. Ügyes vagy! - tátogtam némán. Magához ölelt és megköszönte. Utána együtt elmentünk Lucy-hez.
- Üdvözlöm őfelsége! Hogy fogadja ezt a hirtelen jött hírnevet hölgyem? -köszönt David neki viccesen.

- Üdvözlöm David! Köszönöm jól, lovag. Megmondanád, mitől kell megvédeni ezt a lányt? -kérdezte nevetve.
- Tudja királynőm Hannah a legtörékenyebb lány, akit ismerek, és valakinek vigyáznia kell rá. - mondta David, aminek nagyon megörültem. Lucy már válaszolni akart, amikor észrevettünk egy idegen férfit. Egyenesen felénk tartott, nem tudtuk mit akart tőlünk.
-Sziasztok, gyerekek! Joanh Greenwood vagyok - mutatkozott be - filmrendező.

Hannah 4.rész

Másnap a suliba a többiek számára egy ismeretlen nővel jöttem. Igazából én se tudok róla sok mindent, mert csak tegnap találkoztunk először. Mikor beléptem az ajtón szokás szerint a lépcsőhöz közeli falhoz álltam. A barátaimmal ez a törzshelyünk, itt várjuk, meg amíg felengednek.
- Hannah megmutatod, merre van a mosdó? - kérdezte az ismeretlen nő. Odaböktem a szomszédos ajtóra és ő rögtön célba vette azt. Mikor odaértem a többiekhez, Lucy megkérdezte:
- Ki ez a nő Hannah?
Boldog voltam, hogy végre tudok válaszolni, mert tegnap megtanították a jelnyelvet. Elkísért még Wanda, Lucy, David. George is eljött bár nem értem, miért.
- Janicenek hívják. Mindenhova kísérget, mert ő fordítja le a többieknek, hogy mit mutatok. Egész nap a nyomomban fog szaladgálni. - mutogattam és tátogtam némán, de ebből a többiek mindent megértettek.
- Biztos kedves és tudod, hogy muszáj, hogy itt legyen. - mondta Lucy.

Mikor becsöngettek elindultunk töri órára. Tudtam, hogy történni fog valami mivel Mrs. Sullen a tanárunk és ő utál engem. Bár úgy csinál, mintha kedves lenne, de mindig nehéz helyzetbe hoz. Mikor belépett a terembe, mindenki felállt, hogy elhangozhasson a jelentés. Ez után kinyitotta a naplót, hogy kiválassza, ki feleljen. Lapozgatott, lapozgatott mikor egyszer csak nyitva hagyta. Lehetett látni, hogy mosolyog, vajon kinél van nyitva?
- A mai felelőnk Hannah. Tudom mi történt veled, de hát nem ezért van itt Janice? Legalább tudod gyakorolni a jelnyelvet. Hallgatlak.
Nem hittem a fülemnek. Hogy lehet ilyen? Tegnap épphogy a házit meg tudtam csinálni, olyan sokáig tartott a jelnyelv óra. Össze-vissza mutogattam, szegény Janice alig értett valamit. Már teljesen elkeseredtem, amikor megszólalt. Elmondta az egész anyagot helyettem és jelzett, hogy csak mutogassak. Mrs. Sullen csak hallgatta. Látszott rajta, hogy nem örül annak, amit hall, mivel nem tud rossz jegyet adni. Tíz perc múlva megszólalt:
- Jól van Hannah, látom tanultál. Beírhatsz egy ötöst.
Nagyon örültem és alig hittem el, hogy túléltem. Janice-nek mutattam egy gyors " köszönömöt " ő meg csak mosolygott. Ekkor rájöttem, hogy nem is baj, ha az embernek van egy kísérője.

Mond

Fáradság érzése

Dübörög a szememben.

Nem látok már semmit,

Most kell lépned.

Most mond, mit érzel,

Különben örökre elveszel.

Most mond, mit látsz bennem

Van-e még esélyem.

Hannah 3.rész

Miközben hazafelé ballagtam egyedül átgondoltam mindent. Túl sok dolog történt velem egyszerre. Elvesztettem az egyik legfontosabb dolgot; a hangomat. Úgy érzem nem bánom ezt a veszteséget, ha cserébe megkaptam azt amikre már régóta vágytam. Mikor megtudtam, hogy nem tudok soha többet beszélni, napokig csak zokogtam. A szüleim már pszichológushoz akartak vinni, de nem voltam hajlandó elmenni. Mi van ha kiszedi belőlem, hogy szerelmes vagyok? Én nem tudnám elmondani egy vadidegennek. Erről csak Wanda és Lucy tud, és ez így pont jó. Remélem David komolyan gondolta azt amit mondott. Már a tavalyi erdei iskola óta szeretem. A barátnőimmel nosztalgiáztunk, amikor rájöttem, hogy milyen sokat jelent nekem. Szeptemberben meg is mondtam Lucynek és Wandának. Pár hónap múlva Mrs. Goldbard új ülésrendet készített és elültette mellőlem Wandát. Megijedtem, hogy most mi lesz és lopva Davidre néztem. Még őt se ültették sehová. Mikor a tanárnő kimondta, hogy "David ülj Hannah mellé!" csak sugároztam az örömtől. Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Majd amikor láttam, hogy hozza a cuccát és leült mellém, csak akkor hittem el. Lucy azt mondta, hogy így már könnyen tehetek azért, hogy járjunk. Persze neki könnyű, gondoltam, mert Oliver egy évvel ezelőtt odaállt elé és megkérdezte, akarnak-e járni. A válasz természetesen igen volt, és azóta is együtt vannak. De nekem nem egyszerű. David mindig az osztály "menő" csajával lógott, akit nem érdekelt más csak a ruhák. Eddig azt hittem semmi esélyem Tiffanyval szemben, de ezt most megcáfolódott. Az az érzésem, hogy tényleg szeret és, hogy soha nem akar elhagyni. Nos majd meglátjuk.

Hannah 2.rész

Mikor befejezte csak a csöndet lehetett hallani. Azt a csendet ami megkeserítette az életem. Minden tekintet rám szegeződött. Csak azt vettem észre, hogy megint elsírom magam. Azt kívántam, hogy bárcsak egy rémálom lenne mindez. Egyszercsak melegséget éreztem az arcomon. Felnéztem és láttam, hogy a mellettem ülő David simogatta az arcom, és csak azt suttogta, hogy nem lesz semmi baj. Megpróbáltam rámosolyogni. Bizsergést éreztem a testemben. Most olyan szívesen bevallanám neki hogy szeretem. Már nyitottam a számat amikor rájöttem hiába. Ettől a felismeréstől újra elszomorodtam. Ezt látva hirtelen átölelt. Teljesen megnyugodtam, biztonságban éreztem magam. A csend már nem bánthatott. Úgy éreztem David mindentől megvéd. Közelebb bújtam hozzá; még láttam Wanda biztató mosolyát, de aztán nem érdekelt senki és semmi. Lehunytam a szemem és átadtam magam az érzésnek. Ahogy ujjai átfutottak a hajamon, karjai átöleltek; elhittem, hogy minden jóra fordul. Mindig is erre a pillanatara vágytam. Mikor kicsöngettek, tudtam, hogy mindez elmúlik és visszatér minden gondom. De David védő karja egész nap ölelt.

Mindenki megértő volt, senki nem szólt rá órán, hogy engedjen el és jegyzeteljen. Mikor a folyosókon mentünk, sajnálkozó és irigykedő pillantásokon verekedtük át magunkat, de én nem bántam. Bármit eltudtam volna tűrni csak, hogy vele lehessek. Nap végén mikor mindenki rohant ki az iskola kapuján, hogy minél előbb elmenekülhessen innen. Én voltam az egyedüli aki maradni szeretett volna, és élvezni minden egyes percet. De ez az vágy csak egy álom maradt. David elengedett és szembe fordult velem. Lehajolt hozzám és én már felkészültem a legjobb dologra ami történhet. Megfogta az arcom és a fülembe súgta:
- Szeretlek kicsi lány.
Azzal megfordult és csak távolodott a messzeségbe míg végül teljesen eltűnt.
                                              
                                                

Hannah

És akkor beléptem a suliba. A barátnőim felém fordultak, mindenki nagyon várt már. Odarohantak hozzám és visítozva megöleltek. Egymásután jöttek a kérdések, de csak néma csönd volt rá a válasz. Egyszercsak Wanda megszólalt:

- Hannnah, mi a baj?

A tehetetlenségtől kétségbeestem, nem gondoltam, hogy ilyen szörnyű lesz. Most, hogy tudassam velük? Éreztem, hogy elsápadok és a könnycseppek végig futnak az arcomon. A többiek réműlt arcát látva előkaptam a telefonom és leírtam nekik: " Nem tudom elmondani, majd meglátjátok." De ekkor csengettek. Jött az osztályfőnökünk, akinek a kezében már ott volt az a levél amit én írtam.

                                                           

Mentünk az udvaron át a kis épülethez ahol az osztálytermünk volt. Hallottam ahogy a többiek folyton összesúgtak a hátam mögött:
-Mi a baj Hannnah-val?
Mindenre gondoltak, hogy elvesztettem valakit, szerelmi csalódásom van, vagy valaki megbántott. Mindenre gondoltak csak egy valamire nem. Mikor beértünk a terembe és elfoglaltuk a helyünket Mrs. Goldbard felállt és nagy levegőt vett:
- Amint láttjátok Hannah visszatért közénk, de nem épségben. De nem mondhatok semmit ebből a levélből úgyis minden kiderül.
                                                          
" Tudom furcsa azt hallonotok, hogy Mrs. Goldbard szájából hangzanak el a gondolataim. Mint tudjátok eddig azért nem voltam, mert egy műtétem volt. De sajnálatos mód egy orvosi műhiba is becsúszott. Így hát elvesztettem a hangom. Először azt gondoltam, hogy kibírom és nem lesz semmi probléma. Mindig is visszahúzódó voltam és csak a hozzám legközelebb állókkal beszéltem. De rájöttem, hogy hallgatni nem egyszerű. Nem tudom a véleményeimet, az érzéseimet egyszerűen megosztani másokkal. Csak írás útján tudok mindent kiadni magamból. Nem tudtam még megtanulni a jelnyelvet ezért kérlek titeket, hogy akikhez közel állok jöjjenek el velem tanulni, hogy közvetlen megértsétek amit mondok és ne egy segéd fordítson nektek. Ez nagyon fontos lenne nekem. Remélem megértitek.
Köszönettel: Hannah