És akkor beléptem a suliba. A barátnőim felém fordultak, mindenki nagyon várt már. Odarohantak hozzám és visítozva megöleltek. Egymásután jöttek a kérdések, de csak néma csönd volt rá a válasz. Egyszercsak Wanda megszólalt:
- Hannnah, mi a baj?
A tehetetlenségtől kétségbeestem, nem gondoltam, hogy ilyen szörnyű lesz. Most, hogy tudassam velük? Éreztem, hogy elsápadok és a könnycseppek végig futnak az arcomon. A többiek réműlt arcát látva előkaptam a telefonom és leírtam nekik: " Nem tudom elmondani, majd meglátjátok." De ekkor csengettek. Jött az osztályfőnökünk, akinek a kezében már ott volt az a levél amit én írtam.
Mentünk az udvaron át a kis épülethez ahol az osztálytermünk volt. Hallottam ahogy a többiek folyton összesúgtak a hátam mögött:
-Mi a baj Hannnah-val?
Mindenre gondoltak, hogy elvesztettem valakit, szerelmi csalódásom van, vagy valaki megbántott. Mindenre gondoltak csak egy valamire nem. Mikor beértünk a terembe és elfoglaltuk a helyünket Mrs. Goldbard felállt és nagy levegőt vett:
- Amint láttjátok Hannah visszatért közénk, de nem épségben. De nem mondhatok semmit ebből a levélből úgyis minden kiderül.
" Tudom furcsa azt hallonotok, hogy Mrs. Goldbard szájából hangzanak el a gondolataim. Mint tudjátok eddig azért nem voltam, mert egy műtétem volt. De sajnálatos mód egy orvosi műhiba is becsúszott. Így hát elvesztettem a hangom. Először azt gondoltam, hogy kibírom és nem lesz semmi probléma. Mindig is visszahúzódó voltam és csak a hozzám legközelebb állókkal beszéltem. De rájöttem, hogy hallgatni nem egyszerű. Nem tudom a véleményeimet, az érzéseimet egyszerűen megosztani másokkal. Csak írás útján tudok mindent kiadni magamból. Nem tudtam még megtanulni a jelnyelvet ezért kérlek titeket, hogy akikhez közel állok jöjjenek el velem tanulni, hogy közvetlen megértsétek amit mondok és ne egy segéd fordítson nektek. Ez nagyon fontos lenne nekem. Remélem megértitek.
Köszönettel: Hannah
-Mi a baj Hannnah-val?
Mindenre gondoltak, hogy elvesztettem valakit, szerelmi csalódásom van, vagy valaki megbántott. Mindenre gondoltak csak egy valamire nem. Mikor beértünk a terembe és elfoglaltuk a helyünket Mrs. Goldbard felállt és nagy levegőt vett:
- Amint láttjátok Hannah visszatért közénk, de nem épségben. De nem mondhatok semmit ebből a levélből úgyis minden kiderül.
" Tudom furcsa azt hallonotok, hogy Mrs. Goldbard szájából hangzanak el a gondolataim. Mint tudjátok eddig azért nem voltam, mert egy műtétem volt. De sajnálatos mód egy orvosi műhiba is becsúszott. Így hát elvesztettem a hangom. Először azt gondoltam, hogy kibírom és nem lesz semmi probléma. Mindig is visszahúzódó voltam és csak a hozzám legközelebb állókkal beszéltem. De rájöttem, hogy hallgatni nem egyszerű. Nem tudom a véleményeimet, az érzéseimet egyszerűen megosztani másokkal. Csak írás útján tudok mindent kiadni magamból. Nem tudtam még megtanulni a jelnyelvet ezért kérlek titeket, hogy akikhez közel állok jöjjenek el velem tanulni, hogy közvetlen megértsétek amit mondok és ne egy segéd fordítson nektek. Ez nagyon fontos lenne nekem. Remélem megértitek.
Köszönettel: Hannah
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése