Hannah 3.rész

Miközben hazafelé ballagtam egyedül átgondoltam mindent. Túl sok dolog történt velem egyszerre. Elvesztettem az egyik legfontosabb dolgot; a hangomat. Úgy érzem nem bánom ezt a veszteséget, ha cserébe megkaptam azt amikre már régóta vágytam. Mikor megtudtam, hogy nem tudok soha többet beszélni, napokig csak zokogtam. A szüleim már pszichológushoz akartak vinni, de nem voltam hajlandó elmenni. Mi van ha kiszedi belőlem, hogy szerelmes vagyok? Én nem tudnám elmondani egy vadidegennek. Erről csak Wanda és Lucy tud, és ez így pont jó. Remélem David komolyan gondolta azt amit mondott. Már a tavalyi erdei iskola óta szeretem. A barátnőimmel nosztalgiáztunk, amikor rájöttem, hogy milyen sokat jelent nekem. Szeptemberben meg is mondtam Lucynek és Wandának. Pár hónap múlva Mrs. Goldbard új ülésrendet készített és elültette mellőlem Wandát. Megijedtem, hogy most mi lesz és lopva Davidre néztem. Még őt se ültették sehová. Mikor a tanárnő kimondta, hogy "David ülj Hannah mellé!" csak sugároztam az örömtől. Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Majd amikor láttam, hogy hozza a cuccát és leült mellém, csak akkor hittem el. Lucy azt mondta, hogy így már könnyen tehetek azért, hogy járjunk. Persze neki könnyű, gondoltam, mert Oliver egy évvel ezelőtt odaállt elé és megkérdezte, akarnak-e járni. A válasz természetesen igen volt, és azóta is együtt vannak. De nekem nem egyszerű. David mindig az osztály "menő" csajával lógott, akit nem érdekelt más csak a ruhák. Eddig azt hittem semmi esélyem Tiffanyval szemben, de ezt most megcáfolódott. Az az érzésem, hogy tényleg szeret és, hogy soha nem akar elhagyni. Nos majd meglátjuk.